Boldog Anyák Napját! Szeretünk Anya!

Kedves Olvasgatók!

Jelentem túl vagyok a kis műtétemen! Ne ijedjetek meg! Bár állítólag ez csak egy kis rutin műtét… - azért nekem nem volt túl jó, de túl vagyok ezen is! Mivel sokat betegeskedtem idén, ezért egy kedves dokibácsi azt javasolta Anyáéknak, hogy vegyék ki az orrmandulámat! Ennek jött el tegnap az ideje…
Szóval ez úgy volt hogy:
Kedden elmentem a bölcsibe játszani egyet, csúszdázni, meg ilyesmi. Aztán hamar jött értem Apa, és már mentünk is Anyával ide-oda mindenféle orvoshoz, akik vért vettek az ujjamból, belenéztek a fülecskémbe - amit egyébként rühellek! Nézegessenek más fülébe, mi jó lehet egy fül nézésében?! Szóval megvizsgálgattak, és megbeszéltük, hogy másnap visszamegyünk! Így is lett! Másnap reggel be kellett menni, kaptam egy szobát, egy ágyat, egy kis szobatárssal, aztán jött értem egy fiú, fura ruhában, és mondta, hogy köszönjek el Anyától…. - na ettől nagyon kétségbe estem.., és elkezdtem nagyon sírni! A helyzeten cseppet sem javított, hogy elkezdtek levetkőztetni! azért elárulom, hogy nem könnyítettem meg a dolgukat :-) Rúgtam, ordítottam… - és hűséges kis cimbim, Balu és velem volt ám! Aztán azt mondták, hogy fújjak fel egy lufit… - ez érdekes volt, de aztán el is aludtam ebbe a lufi fújásba, és mikor újra felébredtem már újra a szobámban voltam. Fura bigyóval a kezemben, amit meg kellett vizsgálnom…-mi lehet ez?! Anya azt mondta nem szabad piszkálni! Hááát mit ne mondjak nagyon vacak egy szerkezet volt, amikor kiszedték szörnyen fájt, de jó, hogy nem maradt ott, mert nagyon rossz helyen volt! Délután mivel minden rendben alakult, és étvágyam is volt (megettem a kórházi kosztot is, ami Anya szerint nagy szó), tehát hazamehettem! Ennek nagyon örültem, mert Apa és Pancsi is nagyon hiányoztak!- főleg Apa :-) de annyira fáradt voltam ekkorra, hogy rögtön el is aludtam… Igazából nem panaszkodom, mert kaptam kis vígasz ajándékot és így Apával aludhattam, és ma is erre pályázok…-kihasználom a lehetőséget a potyázásra! ;-)
Egyébként meg minden jól alakul, Pannával egészen jóban vagyunk! Átadja nekem a helyét, ha én oda akarok feküdni, de cserébe megsimizem a buksiját ám! Jó üzlet, nekem megéri ;-) Sokszor megnevettet, vicces arcokat vág! De ő is sokszor mosolyog rajtam! Nagyon figyeli mit csinálok…-sokszor vigyáznom is kell, nehogy lebukjak valami kis csínytevésemmel :-D
Mára azt hiszem ennyi! Az elkövetkező napokat is nagyon várom, hiszen jön a 2. Szülinapom!!!! :-))

Puszi Nektek! Most már mindkettőnk nevében!